Városok régen és ma – tényleg új ötlet a 15 perces város? 🏙️ 🏠
Valamikor 6000 évvel ezelőtt az emberiség egyik legnagyobb fordulópontjához érkezett: az emberek először döntöttek úgy, hogy nem csupán falvakban élnek, hanem valami sokkal nagyobbat, összetettebbet hoznak létre – egy igazi várost. Az első ismert város, Uruk, a mai Irak területén emelkedett ki a sumer civilizáció bölcsőjeként. Földművesek, kézművesek és kereskedők összefogtak, hogy egy új társadalmi modellt alkossanak. Nem csupán házak és utcák jöttek létre, hanem megszületett az írásbeliség, az államszervezet és az első monumentális épületek is.
Bár azóta sok minden megváltozott, egy dolog állandó maradt: az emberek mindig is szerettek a közvetlen környezetükben élni, dolgozni és közösségi életet élni. Az ókori városállamokban, a középkori falvakban vagy akár néhány száz évvel ezelőtt egy európai kisvárosban teljesen természetes volt, hogy a munka, a piac, a templom és a közösségi terek sétatávolságon belül voltak. Nem kellett órákat utazni az élet alapvető dolgaiért – minden ott volt, ahol az emberek éltek.
Aztán jött az ipari forradalom, a városok egyre nagyobb területen terjeszkedtek, és hirtelen az lett a normális, hogy ingázunk, távol élünk a munkahelyünktől, és hosszú utakat teszünk meg egy-egy szolgáltatásért. De vajon tényleg ez a fenntartható jövő?
Carlos Moreno, a párizsi Sorbonne Egyetem professzora szerint nem. Ő dolgozta ki a 15 perces város koncepcióját: egy olyan városi modellt, ahol minden, amire szükségünk van – munkahely, boltok, egészségügyi ellátás, iskola, szórakozás – mindössze negyedórányira található tőlünk gyalog vagy biciklivel.
A városok ma a bolygó szárazföldjének mindössze 4%-át foglalják el, de az emberiség több mint fele ezekben él, és ez a trend csak folytatódni látszik. Egyes becslések szerint 2050-re 10-ből 7 ember városokban fog élni. Nem véletlen, hogy a városi élet újragondolása egyre inkább központi téma – nemcsak fenntarthatósági szempontból, hanem azért is, mert az emberek egyre jobban vágynak arra, hogy a lakóhelyük élhetőbb és emberközpontúbb legyen.
A városi és vidéki lakosság arányának változása 1950 és 2050 között:
Mi van, ha nem mindenkinek tetszik az ötlet? 🤔💭
Természetesen, mint mindennek, a 15 perces város koncepciónak is meg lehetnek a hátulütői. Feltételezem legtöbbünknek csábító: kevesebb rohanás, több közösségi tér, kevesebb zaj és szennyezés. De közben ott motoszkálhat a kérdés:
Mi lesz azokkal, akik másként élnek, akik ragaszkodnak a megszokotthoz, mi lesz azokkal akik nem bírnak kiszállni a hőn szeretett kocsijukból?
Egyeseknek az autó nem csupán közlekedési eszköz – hanem szabadság, státusz, a sebesség élvezete, menekülés a hétköznapi nyüzsgés elől, vagy csak pár perc megnyugvás a kollégák vagy a rokonok vegzálása elől.
És persze az is kérdés, hogy a változások hogyan hatnak az ingatlanpiacra. Ha egy terület élhetőbbé, vonzóbbá válik, az lakásárak és bérleti díjak emelkedéséhez vezethet, ami hosszú távon kiszoríthatja az alacsonyabb jövedelmű lakókat.
Szóval igen, egy város átalakítása nem csak rózsaszín felhő és madárcsicsergés. De ha tudjuk, hogy mik a buktatók, talán jobban is tudunk rájuk készülni – és közösen kitalálni, hogyan lehetne mindenkinek élhetőbbé tenni a környezetünket.
Személyes motiváció 🙋🏻♂️
Mindezek mentén elkezdtem összeszedni, hogy vajon miért szeretek bizonyos helyeket a környékemen – és mi az, ami miatt inkább elkerülök másokat. Rájöttem, hogy nem csupán a praktikum számít, hanem az érzés, amit egy-egy hely kivált belőlem.
A bevásárlás esetén a lényeg, hogy közel legyen, legyen rendes választék, és ne kelljen félórát sorban állnom a kasszánál. Ha kisebb üzletbe megyek, például pékhez, szeretem ha a megszokott, mosolygós hölgyet látom a pult mögött, aki nagy eséllyel tudja, hogy mogyorókrémes croissant-t fogok kérni. Egy árnyékos parkban üldögélni pedig nem csak pihenés, hanem egyfajta menedék is: a fák között eltűnik a város zaja, és egy pillanatra tényleg úgy érzem, mintha minden a helyén lenne. Ahol azt érzem, hogy mindenki azért van itt, mert itt szeretne lenni.
Te is érezted már ezt? Amikor egy hely nem csak egy pont a térképen, hanem egy darabka otthon.
És mit nem szeretek?
Ha valahol túl zsúfoltnak érzem a teret, ha embereket kell kerülgetnem a járdán, ha nem érzem a komfortot és biztonságot. Ha valamin látszik, hogy nem törődnek vele, hogy nincs karbantartva.
És te gondolkodtál már azon, hogy miért kedveled lakóhelyed és miért használsz egy közösségi helyet, míg a másikat kevésbé szívesen? Ha végiggondolod, mi vonz egy helyhez, és mi taszít el tőle, akkor máris egy lépéssel közelebb vagy ahhoz, hogy tudatosan lásd, milyen várost szeretnél magad körül. És miért ne kezdhetnénk el közösen alakítani?
A Miutcánk például tökéletes eszköz arra, hogy helyi közösségek épüljenek. A segítség, a cserekereskedelem, az együttműködés mind olyan alapkövek, amelyekre a 15 perces város is épít. Képzeld el, ha a szomszédaid nem csak a szimpla szomszédaid lennének, hanem akikre számíthatsz, és persze ők is Rád. Szóval a 15 perces város eszméje már most is működik – legalábbis a Miutcánkon biztosan! Hiszen a Miutcánkos szomszédaid garantáltan 15 perces gyalogtávolságon belül vannak… sőt, ha nagyon szerencsés vagy, akár az alattad lakó pont tud segíteni az ügyedben.
Mit gondolsz, te mivel tudnád elősegíteni a saját 15 perces városodat? Mi az, amit már ma megtehetnél, hogy közelebb kerüljünk ehhez a kényelmes, fenntartható és élhető világhoz? Osszátok meg az ötleteiteket, mert a változás nem máshol, hanem itt kezdődik – nálad, veled, velünk!
Ha van kedvetek ebben a témában beszélgetni, tegyük meg a Miutcánk - Élhető városért csoportjában!